Fedezd fel a szabadság új dimenzióját: interjú egy tapasztalt digitális nomáddal
Szerző: Gárdonyi Ágnes
Ballai Brigitta a Digitális Nomádok Facebook-oldal és csoport alapítója. Tizenéves kora óta járja a világot, huzamosabb ideig tanult és dolgozott például az Egyesült Államokban, Franciaországban és Indonéziában. Jelenleg Bécsben él, emellett sokat tartózkodik hazánkban. Hamarosan pedig ismét egy távoli ország felé veszi az irányt, ahol hónapokat fog eltölteni, miközben a vállalkozásával és az ügyfeleivel is folyamatosan tartja a kapcsolatot.
Mit jelent a digitális nomád kifejezés?
Sok digitális nomád elmegy az influenszer irányba, de engem ez a része nem vonz: hogy megosszam a személyes életemet, közben meg termékeket reklámozzak. Szeretem megélni a mindennapokat és nem pedig azzal tölteni, hogy posztokat szerkesztek. Tehát számomra azok a digitális nomádok, akik távmunkában vagy szabadúszóként dolgoznak, miközben meg sok időt töltenek el különböző országokban.
Te nemcsak, hogy távolról dolgozol, hanem világszerte több vállalkozásod is van.
Egyrészt vezetek egy informatikai tanácsadó céget, aminek Bécsben van a központja, itt inkább közép és nagyvállalatokkal foglalkozunk. Ezen kívül vannak e-kereskedelmi vállalkozásaim az Egyesült Államokban. Mindemellett életemben először nyitottam egy kicsit az online helyett az offline megjelenés felé: beadtam a derekamat, és lett Bécsben egy fizikai irodánk. Ez egy nagy váltás, mert így többet találkozom az emberekkel személyesen, nem csak kamerán keresztül.
Az informatika mellett milyen szakmákkal lehet ezt az életmódot folytatni?
Az én csoportomban is szokták kérdezni, hogy „fodrász vagyok, hogy tudom ezt távolról csinálni?”. Mindig azt mondom erre, hogy ez kreativitás kérdése. Nagyon sok mozgó fodrász van, aki utazgat és ahol tudja, hogy eltölt egy vagy két hónapot, ott meghirdeti kifejezetten a digitális nomádoknak, hogy mondjuk „európai frizuravágás”. Vagy éppen valamilyen online tevékenységet folytat, hajgyógyászatot, online tanácsadással. Ha valaki szereti a kutyákat, akkor rámehet a kutyakiképzésre vagy kutya ajándéktárgyakat és kiképzési eszközöket tud készíteni. Közben meg a munkája meg tud jelenni a közösségi médiában, posztolhat cuki kutyákat. Ezt a sémát bármilyen szakmára vagy tapasztalatra rá lehet fűzni. Úgy gondolom, nagyon antidigitális nomádnak kell valakinek ahhoz lennie, hogy ne lehessen egy-egy irányba elindulni.
Az átképzésben nem hiszek, legalábbis az egyik napról a másikra való átképzésben nem. Az informatikát így nem lehet megtanulni. Aki ezt várja el, az szerintem nem is jut el sokáig. Alapvetően mindenkinek azt kell csinálnia, amit szeret, hiszen abban tud igazán jó lenni. Az viszont egyértelmű, hogy az informatika-tudás vagy egy ilyen szakma birtoklása sokat segít.
Az mindenképpen biztos, hogy tudni kell idegen nyelveken
Ha valaki napi szinten használja mondjuk a németet és az angolt, akkor az megállíthatatlan informatikában. Az én példám is jól mutatja: körülbelül húsz éve nem kerestem semmilyen projektet, mindig engem találtak meg az ügyfelek, szerte a világból. Mindig az volt számomra a kuriózum, ha Magyarországra dolgozhattam. Azt máig szeretem.
Hogyan találnak meg az ügyfelek?
Főként nagyvállalatoknak dolgozom, például a bankszektorban meg az energiaszektorban, így ők nem ajánlgatnak a versenytársaiknak. Hanem alapvetően van már egy olyan önéletrajzom, meg olyan adatbázisokban szereplek, ami alapján naponta tízszer megtalálnak, hogy nem érek-e rá egy újabb projektre.
Milyen személyiségjelek kellenek ahhoz, hogy megállja valaki a helyét ebben az életformában?
„Rugalmasság, és az, hogy valaki együtt tudjon élni a váratlan bizonytalansággal.”
Tehát aki nagyon hozzászokott a napi rutinhoz, annak nem igazán ajánlom ezt az életmódot. Az én esetemben az, hogy távolról dolgozom, azt jelenti, hogy félévente egyszer megiszom egy kávét egy bécsi ügyfelemmel, hogy személyesen is megmutassam magam. És akkor sokat mondok. Ennek az életformának van előnye, meg hátránya is. Az előnye az a szabadság: hogy akár most délután három órakor tudjuk csinálni ezt az interjút, de alapvetően végzem a napi dolgaimat, feladataimat. Mellette mégis úgy tűnik, mintha folyamatosan dolgoznék. Hiszen akkor, amikor valaki engem keres, éppen elérhető vagyok. Ennek a hátránya, hogy nem igazán tudok semmit tervezni, és itt jön be a rugalmasság kérdése. Előfordul, hogy épp ebédelek és akkor hív fel egy ügyfél, hogy „jaj, tudnál segíteni?”. De nekem ez megéri, mert közben meg délelőtt három órát a saját dolgaimmal foglalkozhattam.
Minden körülmények között reagálsz, ha keresnek?
Jópár évet dolgoztam Amerikában, ahol megtanultam azt, hogy bármilyen platformon illik 24 órán belül válaszolni. Ezt odáig fejlesztettem, hogyha valaki ír, akkor rögtön reagálok rá. Elég jó vagyok multitaskingban.
Mennyire tanulható ez a rugalmasság?
Én alapvetően ilyen személyiség vagyok. Az egyetem után egy olajcégnél kezdtem el dolgozni Budapesten. Emlékszem, olyan depresszióba estem, hogy ezt ők hogy gondolták, hogy én azért tanultam, hogy én itt üljek nyolc órát egy irodában, és várjam, hogy valaki hozzám szóljon. Amikor kint süt a nap, sétálhatnánk a parkban és kávézhatnánk egyet. Körülbelül másfél évet töltöttem ennél a cégnél. Utána szinte rögtön elkezdtem informatikai tanácsadással foglalkozni, aminél meg már az volt a lényeg, hogy Brigitta ne irodában üljön. Hanem jöjjön, menjen, repülgessen össze-vissza. Huszonévesen élveztem, hogy egyik országból a másikba repültem hétközben, hétvégén pedig hazaestem. Ám öt-hat év után belefáradtam ebbe a pörgésbe. Most úgy tartom, számomra az az ideális élet, hogy elmondhatom: van három-négy helyszín a világban, ahol három-négy havonta megfordulhatok
Hol töltöd szívesen az idődet?
A koronavírus-járvány kitörése óta sokkal többet vagyok Magyarországon, előtte szinte soha nem mentem haza. Örököltem egy présházat a nagyszülőktől. Tehát nyáron vagy Magyarországon vagy Bécsben vagyok fele-fele arányban, télen viszont valahova eltűnök. Például Ázsiába. Vagy tavaly Spanyolországban és Portugáliában voltunk lakóautóval négy hónapot.
Az életvitelre nézve milyen előnyei és hátrányai vannak a digitális nomádságnak?
Előnye, hogy a munka-magánélet egyensúly nagyon jól megvan. Persze ehhez tudni kell tartani a határokat. Hiszen magad osztod be, mit és mikor vállalsz el. Előnye az élménygazdag életmód. Családdal vagy család nélkül is, szerintem mindenki ugyanúgy elmondja, hogy nagyon sok élményt él át. A családokat összehozza az utazás.
A digitális nomád életforma előnye még, hogy új kultúrákkal, nyelvekkel, emberekkel találkozol, esetleg új üzleti kapcsolatokat is szerzel. Ez az élet egészen más, mint ha valaki ugyanabban a közegben ül húsz éven keresztül, ahol ugyanazokkal az emberekkel találkozik. Az életmód hátránya meg mindenképpen az, hogy magadnak kell tudnod szervezni az életedet. Például felmerül a kérdés, hogy hogyan reagálsz az ügyfeleknek utazás közben. Mondjuk egy többórás repülőúton. Meg még az is hátránya a digitális nomád létnek, ha Dél-Amerikából vagy Ausztráliából dolgozol Európába, más az időzóna. Ezt bele kell kalkulálni. Hogyha például valaki esti workshopokat tart Magyarország felé, akkor az éjjel 1-2 óra lesz mondjuk Ázsiában.
Milyen gyakorlati tanácsokat tudnál adni annak, aki most vágna bele a digitális nomád életmódba?
- Ha már az időeltolódásról beszéltünk: ha például Amerikába dolgozol Európában, vagy Európába dolgozol Ázsiában, akkor érdemesebb az utazásokat délelőttre szervezni. Délután pedig olyan programokat kitalálni, ahol van internet. Meg laptop, meg telefon.
- Emellett érdemes már fix bevételekre szert tenni, mielőtt valaki belevág ebbe az életmódba. Akár legyen az egy működő informatikai vállalkozás vagy lakáskiadás. Ha valakinek van minimum havi 500 euró, mondjuk ilyen 150-200 ezer forint fix havi bevétele, akkor azzal már túl tud élni. Én például nagyon szeretem a helyi konyhát, és 1 euróból, 3-400 forintból simán kijön egy étkezés Balin.
- Nem mondom, hogy nem lehet útközben kitalálni, hogy digitális nomádként mit fogsz csinálni. Mert az utazások során sok más digitális nomáddal lehet találkozni. Vannak külön irodák is számukra a világ számos pontján, például Dél-Amerikában, Mexikóban és Ázsiában is, a többi között Balin, Sanghajban, Thaiföldön és Vietnámban. Egy ilyen helyen általában vannak kurzusok, workshopok, amikből lehet inspirálódni.
- Emellett nem szabad abba a hibába esni, hogy az ember úgy gondolja, hogy teljes értékűen tud dolgozni, meg utazni is ugyanabban az időben. Ennek stressz lesz a vége. Én ezt megcsináltam tavaly ezen a spanyol úton, ahol végigjártunk 12 ezer kilométert négy hónap alatt. Közben megvolt az a négy-öt ügyfelem, akik szabadon zaklathattak a nap folyamán. Csak azzal nem számoltam, hogy mi van, ha elindulok a lakóautóval, és valakinek hirtelen összeomlik a világ, és akkor meg kell állnom azt megoldani. Közben meg segítenem kellene a páromnak, aki vezet, hogy hol vagyunk, hova megyünk, hol fogunk aludni, hol fogunk vizet szerezni. Meg várost is akarok nézni. Ez számomra a végén nagyon stresszes volt. Tehát azóta, ha utazás közben hívogatnak projektek kapcsán, azt mondom, hogy nem érek rá.
- Viszont ha az ember inkább passzív dolgokat csinál, mondjuk egy e-kereskedelmi vállalkozást, aminél ki vannak szervezve a feladatok, mint az én esetemben az ügyfélszolgálat a Fülöp-szigeteki csapatomnak, akkor ez megint egy más történet. De persze az sem egy teljesen passzív dolog. Oda kell figyelni, hogy a munkavállalók mit csinálnak. Emellett is folyamatosan elérhetőnek kell lenni.
A fix bevételek mellett szabadúszóként viszont annyi bevételed van, amennyit dolgozol.
Erre is van egy történetem: lelkileg a legrosszabb időszakom a koronavírus-járvány miatti lezárásokra esett. Hirtelen nagyon sok ügyfelem áttért online-ra, és nem volt egy másodperc időm sem magamra. Volt, hogy három megbeszélésem volt egyszerre. Az egyik németül volt, a másik kettő angolul, és azt se tudtam, hogy melyikre figyeljek oda. Tény, hogy szuper jól kerestem, mert az egy órámat eladtam öt ügyfélnek, de nem ez a cél. Az ember nem akarja magát kikészíteni, és összességében jól meg lehet élni enélkül is.
Az egyedi munkák mellett el lehet gondolkozni egy digitális termék létrehozásán, amit egyszer megcsinálsz és utána hozza a pénzt. Például webinart vagy e-bookot. Viszont ezekkel a termékekkel sokszor az a baj, hogy nem sikerülnek olyan jól. Nem magától értetődő videókat készíteni vagy könyveket írni.
Szó esett már a családdal való utazásról. Mennyire összeegyeztethető ez az életmód a családdal, gyerekekkel?
Van egy ilyen csoportom is: Digitális nomádok – Családdal a világ körül. Ha valaki ide belép, nagyon sok jó példát láthat arra, hogy milyen jól megfér egymás mellett a család és a digitális nomád életmód. Sokan azt osztják meg a csoportban, hogy a gyerekek milyen jól beilleszkednek a különböző környezetekbe. Sokszor még intézményekhez sem kell kötődni a gyerekek miatt, mert opció lehet számukra a home schooling. Mindehhez persze kell egy olyan társ, aki megérti, hogy ez az életforma mivel jár. A saját kapcsolatomban is látom: a párom tisztában van azzal, én mit csinálok, és fordítva. Néha be is segítünk egymás munkájába. Sok pár egyenesen közös vállalkozást visz.
Milyen munkajogok vonatkoznak egy digitális nomádra, és mi történik, ha a külföldi munka során baleset éri vagy megbetegszik?
Kérdés, hogy alkalmazott, vállalkozó vagy szabadúszó-e az illető. Azon belül pedig, hogy melyik országban van ekként bejegyezve. Mert akkor annak az országnak a törvényei is vonatkoznak rá a célországé mellett. Alkalmazottként és vállalkozóként is, nem árt közölni a céggel, hogy most egy ideig nem a Balatonon, hanem Mexikóban fogsz ücsörögni, az óceán partján.
Ha pedig útközben történik valami: a repülőjegy megvétele után kell kötni egy utasbiztosítást. Arra az esetre, ha elhagyom az útlevelet, valami lesz a laptopommal vagy le kell mondanom a repjegyeimet. Ehhez nem kell, hogy bármi rossz történjen, de ha például a világ legjobb ügyfele rám telefonál, hogy a jövő héten odamennék-e, akkor lehet, hogy azt mondom, kalap-kabát, megszakítom az utazásomat. Ez nem egyszer fordult elő velem. Emellett például Ázsiában elég gyakoriak a motorbalesetek. Erre is fel kell készülni egy jó biztosítással.
Ezen kívül a jogi biztosítás is hasznos – főleg szabadúszóként – arra az esetre, ha valamiért ügyvédre lenne szükség az utazás alatt.
Térjünk vissza egy kicsit Európára: nem csak vállalkozást nyitottál Bécsben, hanem a személyes székhelyed is itt van évek óta. Miért?
Nagyon rég eldöntöttem, hogy nem Magyarországon fogok élni, hanem Bécsben. Így is irányítottam az életemet. Nem azért, mert ott sokkal jobb lenne az adózás, mert nem. Viszont nagyon sok mást kapok, ami miatt megéri ott adózni. Például sokkal könnyebb Ausztriában vállalkozni: az adóhatóság nem figyeli minden lépésedet, nem köt bele mindenbe. Sokkal több vállalkozói és egyéni támogatás van. Szervezettebb az egészségügyi rendszer és maga az ország is.
Évekig éltél az Egyesült Államokban is.
Volt, amikor ott akartam letelepedni, aztán ezt kicsit átformáltam magamban. Pár év New York-i ottlét után átgondoltam, hogy akarok-e ott négyezer dollárt kifizetni egy lakásért vagy inkább Balin ülök ennek a tizedéért. Akkor úgy gondoltam, hogy lehet, hogy az utóbbi jobb ötlet.
Viszont ha valaki informatikában utazik, például e-kereskedelemben vagy dropshippingben, akkor céget alapítani megéri az USA-ban. Ezt az interneten is meg lehet tenni 50 dollárért. Bár jövőre változni fog a kettős adózási egyezmény Amerika és Magyarország között, úgyhogy ezt lehet, hogy majd át kell gondolnom. Emellett vannak, akik az alacsonyabb adók miatt Dubajban vagy Szingapúrban alapítanak vállalkozást.
Jól értem, hogy érdemes egy jó könyvelőt keresni, mielőtt belevág valaki a digitális nomád életmódba?
Ha van egy jó könyvelőd, ő nagyjából meg tudja mondani, hol mik a szabályok. Vannak már olyan szakemberek is, akik kifejezetten digitális nomád életmódú ügyfelekre specializálódtak.
Tetszett ez a cikk? Olvasd el ezt is: Sabbatical – Marci határozatlan idejű megpihenése a munkából