Szerző: Kovács Zsuzsi
Ha startupokról beszélünk, mi jut először eszünkbe? Innováció, technológia, vagy olyan ikonikus nevek, mint a Prezi, a LogMeIn vagy a SEON? Talán a befektetés, üzleti tervezés és a HR költségek, amelyek első hallásra elrettentőek lehetnek. De vajon mi van az első lépések mögött, amikor még csak formálódik az ötlet? Ezekről ritkán beszélünk.
Az indulás mindig tele van bizonytalansággal, kérdésekkel és döntésekkel, amelyek nemcsak az üzleti, hanem a személyes életre is hatással vannak. Nándor története erről szól: egy ötlet, amely lassan formát öltött és valósággá vált. De vajon hogyan jut el valaki az első gondolattól a nemzetközi színpadig? Milyen kompromisszumokat kell megkötni, és mi az, ami végig hajtja az embert?
Amikor Nándorral hajnalban beszéltünk az interjúról, a hangjában ott volt a fáradtság, mégis azonnal tudtam, hogy ez az interjú más lesz: filter nélküli és nagyon őszinte.
Jelenleg végzős hallgató vagyok az ELTE kiberbiztonság mesterszakján, és már az egyetemi éveim kezdetén eldöntöttem, hogy startupokkal szeretnék foglalkozni. A Hungarian Startup University Program (HSUP) adott lehetőséget arra, hogy az első ötletemet megvalósítsam: egy innovatív mezőgazdasági megoldást, amely lézeres robotokkal segítené a kártevők elleni vegyszermentes védekezést.
Az inspiráció egészen hétköznapi helyről jött: a barátnőmék kertjében egy diófa termése a dióburok-fúrólégy támadása miatt pusztult el. Mivel informatikus vagyok, hamar felmerült bennem a kérdés: Miért ne oldhatnánk meg ezt a problémát technológiával? Az ötlet egy lézeres drón lett, amely folyamatosan figyeli a diófát, és célzottan, egyesével iktatja ki a kártevőket.
Hamar nyilvánvalóvá vált persze, hogy az induláshoz egy egyszerűbb növénykultúrára kell fókuszálnunk – így a burgonyán kezdtük el kidolgozni a megoldást egy guruló robottal, ami kamerával, gépi látás által ismeri fel a burgonyabogarat, majd egy speciális célzómechanizmussal, lézerrel eltávolítja. Fontos kiemelni, hogy a megoldásunk fajszelektív, tehát csak a célkártevőt célozza, míg több száz más fajt, például a beporzókat megvédjük a jelenleg használt peszticidektől.
A HSUP-ban az első feladat egy egyszerű üzleti terv vázlat (onepager) összeállítása volt. Ekkor még egyedül dolgoztam, bár sok agrárszakmai segítséget kaptam az egyik tanáromtól, Alexy Mártától. Ezzel a dolgozattal nyertem, így a következő félévben csapatot alakíthattam. A program matchmaking folyamata során érdeklődő hallgatókat interjúztattam, akik különböző szakirányokról érkeztek, így sikerült egy sokszínű csapatot összeállítani. Mérnökre, mezőgazdasági szakértőre, informatikusokra és egy közgazdászra volt szükség, hogy minden területet lefedjünk.
Emlékezetes mérföldkő volt, amikor a csapat megalakulását követően szinte azonnal bekerültünk a Start it @K&H inkubátorba. Ez volt az első alkalom, hogy pitcheltem – ráadásul angolul, többek között a teljes KBC bankhálózat vezérigazgatója előtt. Nagyon izgultam, de a visszajelzések és az alapos felkészülés sokat segítettek. Azóta már nemzetközi konferenciákon, például a berlini Falling Walls Science Summit-on is képviseltem projektemet.
Az első hónapok legnagyobb próbatétele a csapaton belüli kommunikáció volt. Minden kaotikusnak tűnt: a különböző hátterű csapattagokkal való munka izgalmas, de egyben komoly feladatot is jelentett. A jó tervezés és a heti rendszerességgel tartott megbeszélések azonban segítettek abban, hogy minden a helyére kerüljön. Bevezettünk digitális projektmenedzsment eszközöket, és megtanultuk, hogyan hozzuk ki a legtöbbet egymás szakértelméből.
Egy másik nagy nehézség a finanszírozás. A startupok világában gyakran halljuk, hogy minimális tőkével is el lehet indulni, de ez leginkább a szoftveres projektekre igaz. Hardveres startupként jelentős tőkebevonásra van szükség a prototípus elkészítéséhez és a piacra lépéshez. Az eddigi forrásokat a HSUP támogatása, az ELTE Innolab ösztöndíj, valamint a személyes megtakarításaim adták. Jelenleg egy befektetőnk van, melléjük aktívan keresünk további befektetőket, hogy lezárjuk az első befektetési kört.
A projekt egyik legfontosabb mérföldköve az volt, amikor elkezdtünk gazdákkal beszélgetni. Ákossal, a mezőgazdasági mérnök alapítótársammal kimentünk a nagybani piacra, ahol személyesen kérdeztük meg őket, hogy mit szólnak az ötlethez. Az eredmények lenyűgözőek voltak: sokan, még az idősebb gazdák is érdeklődtek a technológia iránt, és örültek, hogy valaki vegyszermentes alternatívát kínál. Ezt követően egyetemi professzorokkal is egyeztettünk, akik kimondottan kártevőkre szakosodtak. Ezeket a tapasztalatokat felhasználtuk az ügyfélprofilok és a termékfejlesztés alakításakor.
A koncepciónk sokat alakult az elejétől fogva és ebben nagyon nagy szerepe volt ezeknek az interjúknak is. Számos problémát felvetettek, amik nekünk nem jutottak elsőre eszünkbe.
Jelenleg az első teljes prototípus fejlesztésén dolgozunk, hogy a 2025-ös burgonyaszezonban tesztelhessünk. A tervek szerint 2026-ban indulhat az első pilot projekt, és 2027-ben kezdődhet a sorozatgyártás. Hosszú távon más növénykultúrákra is ki szeretnénk terjeszteni a technológiát, hogy minél több gazdának segíthessünk a kártevők elleni fenntartható védekezésben.
A siker nálam elsősorban az eredményes csapatmunkát jelenti. Az induláskor öt fővel kezdtünk, ma már tízen dolgozunk a projekten. Az eddigi eredményeink – az első tesztek, a gazdák visszajelzései, a prototípus fejlesztése – mind azt mutatják, hogy jó úton járunk. Sikernek tekintjük, hogy eddig eljutottunk, folyamatosan fejlődünk, egyre jobb eredményeket érünk el, és közelebb kerülünk a befektetéshez és a prototípus megvalósításához.
Fontosnak tartottam, hogy minél több startup programban részt vegyünk, és minél több tudást szívjunk fel a lehető legrövidebb idő alatt. Az első tíz hónap alatt összesen nyolc programot végeztünk el, köztük a már említetteken kívül kiemelném a HSUP-t, a Future Founders Clubot, a Design Terminalt és a .wave-et. Ezek a programok rengeteg energiát igényeltek, de cserébe tapasztalatot, üzleti tudást és magabiztosságot adtak.
Ahhoz, hogy jó CEO váljon belőled, nemcsak technikai vagy üzleti tudásra van szükséged, hanem soft skillekre is. Informatikusként előnyt jelent a mély technológiai háttér, ami különösen fontos a deep tech startupoknál. Egy ilyen területen a technológiát alaposan értő vezetők sokkal nagyobb eséllyel viszik sikerre vállalkozásaikat. Ugyanakkor a soft skillek – mint a csapatvezetés, motiválás, empátia és networking – éppolyan lényegesek.
A CEO legfontosabb feladata a kapcsolatépítés és a forrásteremtés: konferenciák, pitch versenyek, aktív jelenlét a szakmai közösségekben. Ez komplex élethelyzet lehet azoknak, akik kevésbé extrovertáltak, de fontos, hogy valaki vállalja ezt a szerepet is a csapatban. A csapattagokkal való együttműködés során kulcsfontosságú a rugalmasság, megértés és pozitív megerősítés – egy motivált csapat alapvető az előrelépéshez.
A történet talán most kezdődik, de már most látszik, hogy a startupok nem csak a címlapok sikertörténetei. Az innováció és a technológia nemcsak a világ fenntarthatóbbá tételében játszanak kulcsszerepet, hanem az egész vállalkozói ökoszisztémát erősítik: az új ötletek támogatják a nagyvállalatokat, tehermentesítik a KKV-kat, és jobb termékeket hoznak közelebb az emberekhez.
Ez az interjú azért különleges, mert egy sikertörténet korai fázisát mutatja be, ami talán a legtöbb kérdést veti fel – és talán a legfontosabbat is megválaszolja: Lehet-e valaki képes minderre az egyetemi padból? A válasz: Igen! 😉
Érdekel a HSUP? Nézz körül a weboldalukon, vagy görgesd végig az Instagram–oldalukat.