A pályaválasztási kérdéseknél nagyon fontos, hogy nemcsak egy szakmát, hanem vele együtt egy egész életstílust is választunk.
szerző: Harsányi Kata, pszichológus
Persze manapság nem feltétlenül 50 évre köteleződünk el, de ahhoz, hogy elégedettek legyünk a döntésünkkel és megmaradjon a motivációnk, bizony látnunk kell, hogy a pálya, amin elindulunk, milyen kilátásokat tesz majd lehetővé.
Amikor elképzeljük, hogy milyen lenne számunkra az ideális munka, vagy egyszerűen csak egy ideális hétköznap, akkor ezzel együtt arról is képet szövögetünk, hogy milyen lesz a mi jövőbeli énünk. Magabiztos? Törtető? A legjobb csapatjátékos? Vajon milyen jelzőket aggatnánk szívesen magunkra és milyen az a kép, amit másokban szeretnénk kialakítani. Ezek a mély önismereti kérdések közvetett módon mind jelen vannak a fantáziánkban, így amikor elköteleződünk egy pálya mellett, az önmagunkról alkotott (jövő)képre is igent mondunk. Ilyenkor a Maslow piramis csúcsán, az önmegvalósítás igényénél járunk képzeletben, és ez nagyon szuper, hiszen a fejlődés, növekedés kulcsa lehet.
A világ változásai ezzel szemben sokkal alapvetőbb szintjeit érintik a piramisnak: lesz elég étel és ital a Földön; lesz pénzem hol lakni; lesz egyáltalán olyan ország, ahol érdemes élni?
Mindezek a hatások nagyon intenzíven megrengetik a biztonság érzetünket. Ha pedig ez eltűnik, értelmetlenné válik a kiteljesedésről gondolkodni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy „minden mindegy”. Mindössze annyit, hogy a pályaválasztási döntéseinknél is figyelnünk kell arra, hogy számunkra mi jelenti a biztonságot.
Engem személy szerint bármennyire is érdekelt az orvosi pálya és bizonyára kiteljesedhettem volna benne, ahhoz hogy biztonságban érezzem magam érzelmileg, nagyon fontos számomra a kiszámíthatóság. Ezt egy hónapról-hónapra változó időbeosztás, az éjszakai és hétvégi ügyeletek nem tették volna lehetővé. Röviden: ez az életstílus akármennyire is motiváló lett volna az értékrendem szempontjából, az alapvető biztonság igényemet nem adta volna meg. Ezt felismerve olyan lehetőségeket kezdtem el keresni, ahol jóval nagyobb az egyéni autonómia és a kontroll.
Lehet, hogy számodra ez a szempont egyáltalán nem releváns, és sokkal inkább az anyagi megbecsültség, a kellemes fizikai környezet, az átlátható struktúra, az évtizedes hagyományok, a csoporthoz tartozás, a megfelelő munkatempó vagy a megoszló felelősség jelenti a biztonságos közeget, de az biztos, hogy érdemes tudatosítanod, hogy mik is ezek a tényezők.
Már csak azért is, hogy amikor jön egy külső hatás vagy változás a világban, meg tudd szűrni, hogy ez mennyire fontos a te szempontodból. Ezt a következőképpen teheted:
- Gondold át hogyan fog ez a külső változás hatni rád, milyen hatása lesz rád nézve 2 perc/2 óra/2 nap/2 hét/2 hónap/2 év múlva? Pályaorientációs szempontból csak akkor érdemes foglalkozni vele, ha 2 év múlva is lesz hatása.
- Szűrhetsz az értékrended alapján is, ez az a helyzet, amikor „lelkiismereti kérdést csinálsz” a világ változásaiból. Például hiába nem érint iskolapszichológusként kifejezetten a státusztörvény, mondhatod azt, hogy ezzel nem tudsz azonosulni, és ezért elhagyod a pályát. Persze fordítva is igaz: lehet, hogy egy történés annyira megszólít, hogy módosítasz a pályádon. Például eddig vállalati trénerként dolgoztál, de az ukrán menekült gyerekek sorsa annyira megérintett, hogy elkezdesz pro bono dolgozni egy WHO projekten.
Ha úgy érzed a világ változásai érintik a biztonság érzeted, keresned kell olyan alternatívákat (akár B terveket), amelyek visszabillentik az egyensúly irányába.
- Korlátozd a hírek mennyiségét és koncentrálj arra, ami leginkább érint téged és/vagy, amire hatásod van! Keress kapaszkodót a változások mellett: mi az, ami továbbra is biztos, amire lehet számítani.
- Lépj ki a dobozból és keress olyan életterületet, ahol nagyobb kontrollod van! Például ha a munkádat nem tudod megváltoztatni, attól még a baráti körödben tehetsz az egyensúlyodért úgy, hogy rendszeresebben felhívod őket. Mindez összességében pozitívan fog hatni rád.
- Soha ne tedd oda magad 100%-ban! Ez elsőre rosszul hangzik, de ha mindent felteszel egy lapra és nem sikerül, akkor sokkal nehezebben fogsz felállni. Ha pedig sikerül, nem marad energiád örülni neki. Mindig hagyj egy kis puffert magadnak!
Mindezzel hosszú távon csökkentheted a stresszt, hiszen nem csak görgeted magad előtt, vagy vonszolod magad után a problémát, hanem a döntés segítségével leteszed a frusztrációdat. Például, ha pedagógusnak készülsz, de az anyagi biztonság elengedhetetlen pillére a jóllétednek, akkor keresned kell olyan megoldásokat, amelyek ezt megadják majd neked.
Kár lenne abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a világ változásai nem módosíthatják a terveinket.
„Sokkal jobb, ha tisztán látjuk, bizony van, ami keresztülhúzhatja a számításainkat, de fontos, nem kell minden egyes változásra reagálnunk.”
Ez elsőre talán nagyon önző megközelítésnek tűnhet, azonban mégiscsak ez a legjárhatóbb út. Figyelj magadra, a saját igényeidre, törekedj arra, hogy ezek kielégüljenek és cselekedj, ha változásra van szükség. A személyes felelősségvállalásnak ez az egyik legmagasabb szintje.
Egy-egy jelentős változást akkor kezelhetünk a legjobban, ha reziliensek vagyunk. Azaz kellő rugalmassággal viszonyulunk a helyzethez. Ez a fajta rugalmasság tényleg nagyon összetett, mert beletartozik, hogy
- rugalmasan tudsz gondolkodni (optimizmus, kognitív átkeretezés, fókuszváltás),
- rugalmasan tudsz az erőforrásaidra támaszkodni (pl. társas kapcsolatok, környezet adta lehetőségek),
- rugalmasan cselekszel (ténylegesen változtatsz, szabályozod az érzéseidet).
Mint az a facsemete, aki mellett felhőkarcolót építenek. Eleinte kap elég fényt, tud az ég felé törekedni, de hamar eljön az a pont, amikor egyik vagy másik irányba el kell hajolnia. A fa ettől még ugyanúgy növekszik, csak egy kicsit kacskaringósabban, mint vártuk volna. Ha viszont foggal-körömmel ragaszkodott volna az eredeti tervhez, fény hiányában kipusztul.
És ha belegondolunk, a fa nem mondott le semmiről. Tudta, hogy szüksége van a fényre, és megtett mindent, a lehetőségeihez mérten, hogy elérje ezt.
HASZNOS TIPPEK NEKED:
A stressz körbevesz minket, energizál és mozgósít, megfelelő mennyiségben. Azonban, ha túl sok ilyen inger ér minket, irritáltak leszünk, szorongani kezdünk és csökken a hatékonyságunk (mert a figyelmünk szétesik). Fontos, hogy megismerd, te személy szerint mennyi stresszt tudsz tolerálni és e körül a szint körül tartsd ezeket a hatásokat.
- Iktass be a napjaidba olyan tevékenységeket, ahol rendszerezheted a gondolataidat és kiengedheted a gőzt (pl. sport, beszélgetés, naplóírás)!
- Az energiád 80%-át azokra a dolgokra irányítsd, amiket tudsz kontrollálni.
- Szabj magadnak határidőket, különösen akkor, ha hajlamos vagy a túlgondolásra! Az összes információ úgysem állhat rendelkezésedre egy döntés meghozáshoz, felesleges ezerszer megrágni ugyanazt a csontot.
Ha úgy érzed segítségre van szükséged, hogy megtaláld az utad, akkor a Konnekt Mentorprogram pont neked szól.
Olvass róla bővebben IDE kattintva!
Tetszett ez a cikk? Olvasd el ezt is: Hogyan szerezz szakmai tapasztalatot pályakezdőként?
Kövess minket az alábbi oldalakon: