Élsportoló, edző és sportmenedzser. Hároméves korában került először kapcsolatba a sporttal, amikor szülei úszásoktatásra és balettórákra íratták be. Azóta az élete minden területét átitatja a sport. Tudatosság, célkitűzés és helyes időgazdálkodás – ez csak néhány dolog abból, amit a sportnak köszönhet. Kovács Zsuzsival, egyesületünk egyik tagjával beszélgettünk a sportról, a csapatról és a célokról.
Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal?
Tisztán emlékszem a napra, mikor rámutattam egy plakátra és azt mondtam édesanyámnak, hogy én “ezt” a sportágat szeretném csinálni. A plakáton egy csapat volt, vízben voltak és egy lányt magasra emeltek ki a vízből. Akkor lettem szinkronúszó, 7 évesen.
Mikor döntötted el, hogy a sport lesz az életed?
Nehéz ezt időhöz kötni, sokáig csak heti pár alkalommal jártam délután edzésekre, egy idő után minden délután és kicsivel később már reggel is. Ameddig gyerekcipőben jár a megalapozás, nehéz dönteni, talán mikor világversenyekről is hoztam az eredményeket és jól éreztem magam benne, már tudtam, hogy egész jó lehetek benne.
Az élsportban a célok megszületése és megfogalmazása különösen fontos. Milyen módszerrel tűzöl ki célokat magad elé? Miben más ez a menet a magánéleti, karrieri és az edzői céljaidnál?
A módszerem nagyon hasonló az életem minden területén. Fiatalon megtanultam tervezni és időt beosztani, ugyanígy dolgozom most is. Ha megvan a cél, tervezek és átcsoportosítom az időmet. A sportban mindig a következő versenyre készültem, most is a rövidtávú célokra összpontosítok, így építgetem a közép- és hosszú távú célokat.
Edzőként milyen célokat tűzöl ki a csapatnak? Hogyan lesz ez mégis személyre szabott cél is a tagoknak?
Egy versenyzőnek négy célja lehet a sportolással: 1: Hogy a sportoló saját magának megfeleljen, legyőzze kihívásait és túllépje határait, amelyet versenyhelyzettől függetlenül el akar érni. 2: Hogy másokat is legyőzzön. 3: Társadalmi elismerés elérése. 4: Társadalmi, gazdasági tőke erősítése.
Én az első két célban tudok nekik segíteni. Fontos, hogy meglegyen a szükséges egészséges önbizalom. Sokat kommunikálunk és nagyon jól ismerjük egymást. Ha kialakul a közösség és a bizalom, akkor egyéni célokon túl a csapatcélok is megjelennek.
Amikor valaki elkezd edzeni és célokat kitűzni a sportkarrierjét tekintve, miből látható, hogy sikeres lesz-e? Mitől függ ez?
A szorgalomtól. A tehetséges sportoló nagyon hamar kitűnik (pár hónap belefeketett munka után), de lehet a világ legtehetségesebb versenyzője, ha közben semmit nem tesz érte.
Hogyan lendíted tovább a csapatot, ha egy kitűzött cél nem sikerül?
Siker és a kudarc feldolgozása nem egyszerű feladat és egyéntől függ a feldolgozása. El kell fogadni, hogy mindkettő megtörténhet. A legfontosabb hogy elválasszuk a kudarc és a vereség jelentését. Ha a sporttárs jobb időt ment vagy több pontot szerzett, az még nem kudarc vagy célvesztés. Visszaesés mindig van, ezt el kell fogadni, mivel folyamatosan maximumon lenni lehetetlen, ezért fontos a hosszú távú cél tiszta megfogalmazása. Ahogy a fent említett négy sportolói célban említettem, versenyzőtől függ, hogy mire megy a nagyobb hangsúly. A sikerrel ugyanolyan fontos foglalkozni, mint magával a rossz élményekkel. Ez nem egy vonal két oldala. Ez egy felfele vezető út, megtörténik, beszélni kell róla és következtetéseket kell levonni.
Nemrégiben sportmenedzser lettél. A profi sportolóknál hogy látod, mennyiben más, hogyan más a célkitűzés? Egy élsportolónak miket kell feladnia a céljáért?
Elég jól látható karrierútjuk van. Rengeteg sportolóval találkoztam, hiszen élsportolóként szocializálodtam, bizton állíthatom, hogy
a közép- és a felsőkategóriájú sportoló közötti különbség az elhivatottság.
Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy feladnának bármit is, ez ugyanolyan cél, mint bármelyik másik cél. Tudják, mit vállalnak és szeretik is.
A diákoknak mit tanácsolnál, hogyan találhatják meg a tökéletes egyensúlyt a célok megvalósítása és dolgok feladása között?
A tudatos szervezéssel lehet határokat szabni. Azt tanácsolnám: használják ki az időt!