Pozíción innen és túl
Az Intern című filmet láttad? A történet egy idős öregúrról szól, aki jelentkezik egy menő startup-szerű retail céghez, ahol az átlagéletkor körülbelül 25 év.
Első nap csak ül a székében megszeppenve és biztos vagyok benne, hogy azon gondolkozik, vajon a jó helyre került-e be, nem kellene-e másik munkahely után néznie… Aztán persze hősünk megtalálja magát ebben a szerepben, mert ez egy hollywoodi feel-good film. A valóságban valószínűleg már másnap felállt volna, és ezzel sem lett volna semmi baj. Van, amikor két nap alatt egyértelmű lesz valaki számára, hogy pályát módosítana, van amikor öt év múlva jön el az a pont.
Amikor pedig idáig eljut valaki… nos, akkor a többség még legalább hónapokat tölt egy helyben, semerre sem mozdulva. Miért?
Bizonytalanság my old friend
Vettél egy nagy levegőt, megbeszélted magaddal, hogy ez a munka, ezek a feladatok, ez a közösség, ez a szakmai lét már nem neked való. Itt pedig jön az az élethelyzet, amit talán a legjobban bizonytalanság vákuumként lehet leírni. A régi hivatásodhoz már nem kötődsz, de az újat még nem találtad meg. Teljesen természetes folyamat, hogy van egy átmeneti időszak, ahol elgyászolod azt a munkahelyet, életstílust, karrierutat amit lehet, hogy már évek óta építettél, mire rájöttél, hogy nem találod már benne magad.
Ez az amit normatív krízisként is jellemezhetünk: végbemegy egy változás amihez meg kell találnod az új szerepeket, működésmódokat. Ez pedig a legtöbb esetben nem két nap. Ilyenkor felerősödhetnek bennünk a szégyen és csalódottság érzései, ha azt éljük meg nem teljesítettünk jól vagy kudarcot vallottunk valamiben. Természetes az is, ha megkérdőjelezzük a döntésünket, esetleg félelemmel tekintünk előre a bizonytalanságba. Mindeközben lehet bennünk öröm, büszkeség, megkönnyebbülés, hiszen előreléptünk egyet magunkért (még akkor is, ha kívülről ezt mások nem látják!).
Hagyjunk teret ezeknek az érzéseknek. Nem baj, ha fluktuálnak. Érdemes tudatosítani magunkban – akár leírni egy papírra is – mi minden járult hozzá ahhoz, hogy pályaváltáson gondolkodunk. Ez megerősíthet, bátoríthat minket olyan napokon is, amikor szorongani kezdünk a döntésünket illetően. Beszélgessünk olyan barátokkal, családtagokkal akik szintén átmentek hasonló folyamaton, támaszkodjunk az ő beszámolóikra, merítsünk ezekből erőt és bátorságot.
Ha semmi nem változik, akkor semmi nem változik
A pályamódosításhoz valóban szükség van egy jó adag bátorságra, bizonytalanságtűrésre és tettrekészségre – hiszen lehet, hogy eddig középvezető voltál, most azonban újra kezdő szerepben találod magad. Az ezzel kapcsolatos természetes szerep feszültségek feloldására egy coaching vagy mentoring folyamat is rendkívül hasznos lehet. Már csak amiatt is, mert azt hiszem mindannyiunknak van legalább egy ismerőse aki évek óta arról beszél, mennyire kiüresedett a munkájában, motiválatlan, nem találja már a közös hangot és lelkesedést, elhivatottságot. Mégsem lép előre.
Ebben a megrekedtségben számos, már korábban felsorolt tényező közrejátszhat – a helyzethez kapcsolódó nehéz érzéseken át a bizonytalanságig, az új szerepektől a külső környezetünk nyomásáig. Ahhoz, hogy ezt a döntést biztonsággal meghozzuk, hogy a kezdeti nehézségeket legyőzzük és megtaláljuk azt az utat ami a mostani életünkhöz, személyiségünkhöz a leginkább illeszkedik, fontos megtenni az első kis lépést.
Ebbe vágtak bele nemrég a Konnekt Pályaváltó program résztvevői is, akik egy 11 alkalmas, önismeret fókuszú tréningsorozaton vesznek részt. Neked mi lesz az első lépés?
Németh Bianka pszichológus, az Érzed Projekt alapítója. Bianka célja, hogy támogassa a hozzá fordulókat az érzelmeik megélésében és megértésében, legyen szó kapcsolatokról, munkáról vagy saját magukról. Kövessétek Instagramon is tippekért és pszichoedukációs tartalmakért!